Mennyit lehet elkérni egy fotózásért?

Ez a kérdés gyakran elhangzik a fotósok, pláne a kezdő fotósok szájából. A hangsúly itt a szárnyukat bontogató, kevésbé rutinos fotósokon van, az öregrókák csak azért fogják elolvasni ezt a cikket, mert azt gondolják “na lássuk mennyi baromságot hord össze a FotóSarok Blog szerzője?”, vagy azt, hogy “már megint valaki rontani akarja a fotósok bizniszét?” Beszéljünk a pénzről, őszintén, mert ezt még tudtommal nem sokan tették meg, pedig illene. Talán ez az első lépés afelé, hogy ne romboljuk tovább a saját iparágunkat. Mennyi az annyi?

camera-991619_960_720

 

Van egy régi mondás, amit mindig is szem előtt tartottam:

“Dolgozz ingyen, vagy dolgozz rendes áron, de sose dolgozz olcsón!”

Persze ez némi kiegészítésre szorul, főként az ingyenmunka része. Rengeteg cikk megjelent már arról, hogy miért ne dolgozzunk ingyen. Ezt most nem kívánom taglalni, a lényeg az, hogy tényleg ritkán tegyük, csak akkor ha MEGÉRI NEKÜNK ingyen dolgozni. A “megéri” itt pedig nem azt jelenti, hogy ott lesz a nevünk a kép mellett, mert az ló…-t se ér, ezt lássuk be. Akkor éri meg ingyen dolgozni, ha olyan komoly referenciaanyagot gyűjtünk be általa, amilyen eddig nem volt, és portfóliónk egyik legbecsesebb eleme lesz a végeredmény. Van még pár speciális eset, de most nem ez a cikk témája…

Amikor azt számolgatjuk, hogy mennyi pénzt kérhetünk el a fotózásért, több dolog mentén is elindulhatunk a számításban. Rendszerint a fotósok “per óra” vagy “per kép” konstrukcióban gondolkoznak. A per órát csak bizonyos esetekben javasolnám, ugyanis arra készteti az ügyfelet, hogy pörgesse a munkát, hogy minél kevesebb időt szánjon a fotózásra, így mi fogjuk a rövidebbet húzni, mert nem lesz időnk alkotni.

Nem elég azonban egy általános árat megfogalmazni órára vagy képre lebontva, mert a kalkulált ár több dologtól is függ. Lásd alább, magyarázva:

  • Először is írjuk össze, hogy mennyibe került a felszerelés, amit eddig összeszedtünk, amivel dolgozunk. Gondolom ezzel nem mondtam újat, de mégis vannak, akik 5.000 Forintért meg ingyen fotóznak portfóliót. Ők nem gondolják végig, hogy vettek borsos áron egy fényképezőgépet objektívvel, hogy vettek vaku(ka)t, állványt, számítógépet amin feldolgozzák, hogy el kellett jutni a helyszínre, hogy ezek a cuccok áramot fogyasztanak. Hogy az idejüket erre szánták, ahelyett hogy pénzt termelő, vagy családot, baráti kapcsolatot építő tevékenységre vagy épp manapság oly’ drága pihenésre fordítanák. Nyilván mindig akad majd olyan, aki azt mondja “ez nekem csak hobbi, nem kérek érte pénzt” vagy épp olyan, aki így próbál meg csinos lányok közelébe férkőzni. Őnekik is azt tudom mondani, hogy akkor térjenek vissza a fent leírt aranyszabályhoz: Dolgozz ingyen, vagy dolgozz rendes áron, de sose dolgozz olcsón. Ha csak hobbi, ha csak csajozni akarsz, akkor fotózz ingyen, mint az internetes mémmé vált Barabás “kolléga”. Akkor minek kérsz el érte 5-10ezer forintot? Jól jön egy kis zsebpénz a fizu mellé? Akkor miért nem kérsz el többet? Több zsebpénz még jobban jönne nem?
  • Gondoljuk végig, hogy mennyi időt töltünk munkával. Az idő pénz, ezt is tudjuk. Egy órát kellett fotózni, négyet, nyolcat vagy tizenkettőt? És ne csak arra gondoljunk, hogy “1 órát kellett fotóznom”, ha abban az egy órában készült képeken otthon még 8 órát dolgozunk, hogy utómunkázzuk és készre varázsoljuk. Ha még órákat, vagy akár napokat görnyedünk a számítógép fölött, azzal értékes időt veszünk el a fent már említett pénzkereső, vagy emberi kapcsolatokat építő tevékenységtől, vagy akár a pihenéstől. A fene megette az egészet, ha egy hétig a múlt heti esküvő képeivel bíbelődünk, majd másnap fáradtak vagyunk a munkahelyen, az asszony/gyerek csak a hátunkat és a monitor fényét látta az arcunk helyett napokig, és még rendes pénzt se kerestünk mindezzel. Hamar meg fogja utálni a környezetünk a kis hobbinkat, ha így teszünk.
  • Vegyük figyelembe, hogy mennyire összetett és/vagy eszközigényes fotózás? Ez is bizony szempont lehet. Ha csak mi magunk vagyunk meg a fényképezőgép, és nincs más dolgunk csak kattintgatni (ld. a legtöbb rendezvényfotózás), az teljesen más tészta, mint ha ki kell vinnünk 2-3 vakut fényterelőkkel, állványokkal a helyszínre, azokat cipelni kell, felállítani, beállítani, összeszerelni, hazacipelni. Sokszor egyedül ehhez kevesek vagyunk, és kell egy segítő barát vagy asszisztens vagy akárki. Olyan is előfordulhat, hogy az ügyfél ott van a helyszínen, és meg kell mutatni neki a képeket. Laptopra, külső monitorra kivetítve, tabletre áttéve. Hovatovább olyan is lehet, hogy a kellékeket is magunk kell vigyük, legyen szó bármilyen kellékről. Aztán ha még modellt, sminkest, fodrászt, stylistot, lakberendezőt, főszakácsot, anyámkínnyát is nekünk kell biztosítani…értitek…
  • Feltétlenül tisztázzuk a felhasználás módját! A ráfordított idő mellett ez a tényező az, ami leginkább befolyásolja az árat. Csak a szomszéd lány akarja meglepni a barátját karácsonyra pár fotóval? Vagy egy cégnek kell a fénykép, hogy azzal a termékét népszerűsítse, miáltal ő profitot fog termelni? Előbbi nyilván nem az az árkategória, mint az utóbbi. Sőt, tovább bonyolítom a helyzetet. A szomszéd lány akar pár fotót, de nem a barátjának, hanem modellkedni szeretne és portfólióba kell. Ezzel ő pénzt akar keresni, ergo máris nem az a kategória, mintha csak a családi albumba kellene (nyilván egy portfólió fotózással több meló is van, mint egy családi fotózással, tehát itt nem csak a felhasználás módja befolyásolja az árat). Utóbbi szitut is lehet bonyolítani: annak a bizonyos cégnek csak a webshopjába kell egy minden irányból megvilágított fotó a termékről, amin az jól felismerhető, vagy plakátra kell egy image fotó, amin a termék legelőnyösebb oldalát hangsúlyozzuk ki? Utóbbihoz a fotós már saját művészi érzékét adja, ez biza felára. Ne feledjük, a kreativitásnak, a szépre való érzékenységnek, a tehetségnek igenis értéke, tehát ára van, mert ez nem lelhető fel mindenkiben! Aki nem tartja magát művésznek (a legtöbb alkalmazott fotográfus ilyen), azok is azért belekalkuláják az árba, hogy bizony nekik nem csak felszerelésük és belefektetett munkaórájuk van, hanem rutinjuk (miáltal a fotózás garantáltan használható eredményt szül és a leghatékonyabb időkihasználás mellett, ergo nem húzzuk feleslegesen a megbízó idejét), továbbá tehetségük, évek alatt kialakult szemléletmódjuk, stílusuk van, amibe beleszeretett a megrendelő, hisz ezért bízta meg őket és nem mást. De hogy ne térjünk el nagyon a felhasználás módjától, vegyük figyelembe tehát, hogy az ügyfelünk várhatóan mennyit profitál majd a fotónk használatából (sarki fűszeres kér pár képet amivel kidekorálhatja a boltját, vagy egy sörgyártó akar országos reklámkampányt a képünkkel?), milyen széles körben szeretné használni (terület szempontjából, ti. országosan, lokálisan, nemzetközi szinten?), milyen példányszámban akarja használni (egy kép a website nyitóoldalára, vagy 10.000 példányban kiadott újsághirdetésbe megy?), és persze mennyi ideig kívánják használni (egyszeri alkalom? egy évig? örökké?). Azt se felejtsük el letisztázni, hogy csak az övék lehet-e a kép, nem adhatjuk el senki másnak (stockfotóra például?), vagy épp mi magunk használhatjuk-e a portfóliónkban? Részben ide tartozik még a csúnyán szólva “pofára árazás”. Nyilván nem pofára megy a dolog, de igenis van különbség, hogy valaki Nyíregyházán fotóz esküvőt, vagy a budai elit, a felső tízezer fotósa. Most nem azt mondom, hogy ugyanaz a fotós budára kétszer annyiért adja el a szolgáltatását, mint Nyíregyre, hanem azt, hogy akinek az ügyfélköre kezdetektől fogova a felső 10ezerből kerül ki mert például oda született, az nyilván drágábban dolgozik, mint az aki Nyírbátorból indult. Sajnos ez az élet, tetszik vagy nem teszik. Azonban az eddigi tapasztalataim alapján azt kell mondjam, hogy ebből inkább csak a felső tízezer fotósa a kiugró példa, hiszen számos vidéki fotós ismerősöm van Kelet-Magyarországtól Nyugat-Magyarországig, akik igenis el tudnak kérni rendes árat a munkájukért és jól megélnek belőle. És valóban, sok olyan ismerősöm is akad, aki azzal indokolja az alacsony árát, hogy “ez vidék, nem Budapest, itt nem lehet annyit elkérni”. De igen el lehet. Lehet, hogy nem lesz 20-30 esküvőd egy évben, csak 8-10, de ezzel a budapesti sincs igazán másképp. Ha ügyesen kalkulálsz, kevesebb munkával ugyanannyi pénzed lesz.
  • Végül, de nem utolsó sorban vegyük figyelembe a hétköznapi költségeinket. Ez nyilván mindenkinek van, és nyilván sokan nem a fotózásból fedezik, hanem a főállásukból. De ha nem fotóznának, akkor nem kellene extra köröket futni a kocsival a fotózás helyszínére, az ügyfélhez átadni a képeket, nem kellene a belvárosban 400 Forintos óradíjat fizetni a parkolásért, és a 200-500W-ot fogyasztó számítógépünk se menne annyit, mintha csak egy irodai főállásunk lenne, ahonnan hazamegyünk és elmegyünk kutyát sétáltatni, vagy leülünk a tévé elé. És akkor nem beszéltem még a telefonszámláról, az esetlegesen kifizetett szoftverekről (bár Magyarországon nem épp a legális szoftver a jellemző).
  • +1: nyilván ott vannak a vállalkozás költségei is, merthát nem feketén csináljuk a fotós bizniszt, ugye? Kíváncsi lennék, hogy a cikket olvasók közül ez hány embert érint, de kötelességem leírni. Tehát: járulékok, adók, illetékek, könyvelő, bankszámla, marketing, stb…
  • +2: visszatérő ügyféllel van-e dolgunk, vagy épp mennyiségi kedvezményt adunk-e? Ezt se felejtsük azért. Visszatérő ügyfélnek illik kedvezményt adni a hűségéért, és az sem mindegy, hogy egy webshopba 3 dolgot kell lefotózni, vagy 400 tárgyat. Igaz ez utóbbi azért összefüggésben van a belefektetett munkaórával és a fotózás összetettségével. 400 tárgyat valószínű egy szétvilágított tárgysátorban kell lefotóznunk, vagyis katt – csere – katt – csere, míg egy órát vagy ékszert igényesen bevilágítani akár több óra is lehet.
Ennyit a kalkulálásról. A cikk elején azt ígértem, hogy kivesézzük mennyit lehet elkérni egy fotózásért. Álljanak itt általános árak, 2013-ból, egy átlag magyar, igényes, a munkájára és magára valamit adó, önbizalommal rendelkező, kellő rutinnal, kreativitással és felszereléssel rendelkező fotósra levetítve. Ha nem ennyiért dolgozol, akkor valamelyik kritérium nálad nincs meg, sürgősen pótold. Ha mindegyik megvan és olcsóbban dolgozol, sürgősen emelj árat, különben rontod a saját és mások üzletét is. Ha mindegyik megvan és drágábban dolgozol, szívből gratulálok és rejtsd el ezt a cikket az ügyfeleid elől. 🙂 Na jó nem. Utóbbihoz még annyit hozzátennék, amit fentebb említettem: “Ne feledjük, a kreativitásnak, a szépre való érzékenységnek, a tehetségnek igenis ára van!” Ez egy gumiszerű változó. Ha valaki übertehetséges és überkreatív, ha olyat tesz le az asztalra, amit más nem tud, az annyit kér el a munkájáért, amennyit nem szégyell, hiszen a maga területén ha úgy vesszük monopolhelyeztben van. Ilyen ember azonban a világon is kevés van, nem hogy Magyarországon. De azért akad néhány.
Na mennyi az annyi? Ezek az átlagárak, körülményektől és a fentiektől függően persze lehetnek eltérések, de bízom benne, hogy a kezdőknek (és néhány profinak is) iránymutatást ad az alábbi lista (nettó árak):
  • Esküvő: persze, a legnépszerűbb. 100.000 – 300.000 Forint között. Függ a rutintól, függ az extra szolgáltatásoktól (slideshow, fotókönyv ecetera) és persze függ a rendelkezésre állás idejétől. 8 óra? 12 óra? 14 óra? Külön napon kreatív? Jegyesfotózás? A nagy átlag 150ezer forint körül fotóz esküvőt és vannak jópáran, akik 200-250-300ezer között. Őnáluk már jócskán bejátszik a művészi érzék, a márkanév, az ilyenolyan tagságok és díjak. Nem azért írom, nem kell sajnálni tőlük, ők igenis tettek azért valamit az asztalra, hogy ennyit elkérhessenek. Aki viszont 100ezer alatt fotóz, pláne 80ezer alatt, az vessen magára! Nyilván nekik is meglesz a piacuk. Az övéké lesz minden olyan pár, akinek nem fontos a fotó. Ilyen is van. Engem nem érdekel a foci, mást nem érdekel a fotó. Mások vagyunk. Akit nem érdekel a fénykép, az nem fog sokat kiadni érte. Akit meg érdekel, az inkább olcsóbb menyasszonyi ruhát választ, mert arra 2 év után már rajta kívül senki nem emlékszik, de 30 év múlva is rendes fotókat nézeget.
  • Rendezvény: kicsit hasonló az esküvőhöz. 8.000 – 10.000 Forint / óra. Pont. Ha 3 órás rendezvényen kell fotózni, az kb 25-30ezer Forint. Ha tíz órát kell talpalni a konferencián az 80-100.000 Ft. Ennyi az ára. Akinek ez sok, vegyen fényképezőgépet. Eleve 10 órán keresztül észnél lenni és figyelni arra, hogy ne csússzunk le semmiről, meg inni vagy wc-re is félve elmenni, azt bizony fizessék meg. 10 óra alatt pedig annyi fotó készül, hogy annak leválogatása is órákat vesz igénybe, utómunkázása pedig napokat. Nem beszélve arról, hogy a rendezvényeken készült fotókat igen sok esetben 2-3 nap múlva kéri az ügyfél, így nincs idő tökörészni. Ennek is ára van!
  • Modellportfólió: nohát itt elég széles a skála. Úgy mondanám, hogy 30.000 – 150.000 Ft-ig terjedjen. Függ attól, hogy kisportfólió vagy nagyportfólió (ergo 4-5 kép vagy 10-12 kép – ennyi egy portfólió, aki 20-30-40 fotót ígér, az nem portfólió, az kattintgatás). Az a 4-5 vagy 10-12 kép viszont változatos, bemutatja a modell összes előnyös oldalát, különféle styling, különféle világítás, különféle hangulat, vidám, dögös, érzelemteli, haragos, akármi. És ez a pár kép viszont kifogástalanul legyen retusálva. Nem gombnyomásos Portraiture, meg Portrait Professional meg Gaussian Blur. Négyzetcentiről négyzetcentire átvizsgált bőr tetőtől talpig, healing brush-val és clone stamppel kijavítva, különféle módszerekkel. Ha egy egészalakos fotóval hamarabb végzel, mint egy óra, és egy headshottal hamarabb mint 2 óra, akkor kókler voltál. Aki 20-25 retusált képet ad 5 meg 10ezer forintért, az nem a most tárgyalt kategória, hanem a kókler hobbista, aki akár ingyen is adhatná azt a 20-25 fotót. Pofátlanság ilyet állítani? Miért? Miért nem találok olyan szobafestőt, aki 5-10ezer forintért kifesti a kecót? Mer’ ő csak úgy himihumi dolgozik. Nem csinálja meg szépen csak úgy összecsapja, ezért ennyi. Miért nincs kőműves, aki vízmérték nélkül csak úgy rakja…mit rakja?…rakosgatja a falat? Mer’ őneki úgy ez a hobbija. Semmi komoly…”hát most egy hobbiból rakott falért miért kérjek el többet?”
  • Reklámfotó: ez egy elég tág fogalom. Azt mondanám, hogy 25.000 – 2.000.000 Ft-ig. Jó széles tartomány mi? Ezzel nem segítettem sokat.
    • Mi a 25.000 Ft? Mondjuk a fentebb említett fotó a website nyitóoldalára. 600×300 pixel, semmi más felhasználás nincs, és nem kellett érte kibérelni a Gresham Palotát.
    • Mi a 2.000.000 Ft? Országos, vagy épp nemzetközi reklámkampányhoz egy multicégnek készített EGYETLEN, vagy maximum 2-3 fotó (de akkor ugyanarról a témáról csak más formátum vagy más szög), és mindez all-media, vagyis mehet plakátra, nyomtatásba, szórólapra, netre, tévébe akárhová. Igen, ez ennyi. Ha nemzetközi, akkor mégennyibb. Akkor is közel ennyi, ha a fotó eredendően nem nekik készült csak mondjuk hobbiból, de megvennék felhasználásra. Ha nekik kell készíteni és előkészületet, stábot, helyszínt, modelleket, kellékeket igényel, akkor pláne ennyi! Na és mi van a kettő között? Magazin címlap 50.000 – 200.000 Ft körül, nyilván függ attól, hogy az ELLE-ről beszélünk-e, vagy a Színes RTV-ről (ezek nem az ő áraik, csak találomra írtam egy-egy nevet, esetleges egyezés csak a véletlen műve lehet). Ne feledjük, hogy ha címlapot készítünk, akkor ők a mi fotónkkal akarják eladni az újságjukat, hiszen ezt látja meg először a vásárló, ha elég figyelemfelkeltő a fotó, akkor emiatt fogja levenni a polcról és belenézni, ne adj Isten megvenni.
    • Tárgyfotó: itt is függ a fentebb már említett téma. Sok azonos fotó webshopba, vagy egy-két fotó egy termékről, de az aztán ütős, trendy, cizelláltan bevilágított és a Playboyba, meg a Men’s Health hasábjaira megy hirdetésbe, és citylightokon nézi a nagyérdemű a buszmegállókban?Előbbinél (webshop) én azt mondanám, hogy 500-2.000 Ft / db, esetleg per termék, mert van hogy egy termékről 2-3 fotót is kell készíteni, de ugyanannál a megvilágításnál. Ha már egy kicsit komolyabb munkánk van a fotókkal, akkor ez az ár felmehet 20.000 – 50.000 Ft-ig is. Itt erősen bejátszik a felhasználásfüggőség, induljunk ki csak abból, hogy egy nemzetközi stockfotó oldalon fullexrás felhasználáshoz (pl. termékcsomagolásra, nagy tételben etc) 50-60.000 Ft-nak megfelelő dollárért adnak egyetlen darab képet. Ha ún. Product for Resale, vagyis továbbértékesítés céljából veszünk stockfotót nagy felbontásban, az elérheti 100-160ezer Forintot is per kép. Mi miért adnánk olcsóbban?
    • Imagefotózás: ez is klasszikus. Kéne fotó a cégről, az itt dolgozó emberekről, meg kéne pár igazgatói portré is a weboldalra a Kapcsolat menübe, meg a belső céges újságba is, mert Gézával lesz egy interjú, meg ha már itt vagy, csináljunk már néhány életképet az új gépsoron, mert EU-s támogatásból vettük és hát lássák mi lett belőle, Józsi egyere ide, vedd fel a védősisakot meg a szemüveget, mert ez az úr csinálna néhány képet, ahogy nyomkodod a gombot az új gépen, Pista eriggy a géptű’! Nah… szóval itt is nézzük azt, hogy mennyire eszközigényes a dolog és hány órát töltöttünk el és hova készülnek a képek. Ez is lehet 30-40ezer forinttól 100-150-200ezer forintig, nehéz így megmondani. 150-200ezres kategória már az, amikor egy komplett szállodát fotózunk be a webodalukra, booking oldalakra, meg a prospektusokba, mindezt világítástechnikával, esetleg 1-2 modellel.
  • Családi fotó, babafotó: másik kedvelt téma. Nem sokban különbözik mondjuk egy egyszerűbb modellfotózástól, vagy egy külön napon tartott esküvői kreatív vagy jegyesfotózástól. Átlagosan 40.000 – 60.000 Ft, ebben van 10-15 retusált fotó. Ha nem spilázzuk túl a retust (mondjuk nincs rá szükség), akkor legyen 20 utómunkázott fotó. De ezek mind max 2-3 háttérrel és beállításban, tehát nem töltöttük el azzal az egy családdal vagy babával az egész napunkat, hanem kb 3-4 óra alatt (? babafotósok megerősíthetnék) letudtuk a fotózást (15-20ezer Ft/ óra, teljesen rendben van az eszközigényt, és az utómunkaigényt tekintve).
  • Egy képemet megvennék az újságba: 5.000 – 20.000 Ft/db/egyszeri felhasználás. Attól függ mennyire jelentős dolog történik a fotón. Ha csak mi voltunk ott, amikor az UFÓk leszálltak, akkor azért fogjon vastagon a tollunk. Ha csak egy szimpla illusztráció, akkor ne feledjük, hogy a stockfotókat már 500-2000 Ft között meg lehet venni a neten. Elegalábbis netes méretben, printbe már 10-20ezer forint egy stockfotó, de valószínűleg azért ennyivel több, mert ott már nehezebb ellenőrizni a felhasználást. Node nyilván valamiért nem stockfotót akarnak, hanem a miénket, ezért nem 2000-től indul a fenti ár, hanem 5000-től.
  • Egy képemet megvennék a falra: első kérdés: neked kell falra tehető formában, méretben és minőségben előhívatnod, vagy ők megteszik? Ha neked kell, fogjon vastagon a tollad, mert egy komolyabb print vinylre és kapalemezre kasírozva 5000 Ft-tól indul amolyan “nappaliba való méretben”, amihez még keret, vagy üveg se árt (mégegyszer ennyi vagy kétszer ennyi). Ha fotóvászonra csináltatjuk vakrámára feszítve az 10-15ezertől indul és határ a csillagos ég. Ha csak a fotó árát számoljuk, akkor azt mondanám, hogy egy művészibb értékel bíró stockfotó XL méretben (amiből már ugye lehet nagy méretet nyomtatni) kb 20.000 Ft-ba kerül, tehát mi se adjuk olcsóbban. Magyarán egy képünk vakrámára feszíve alaphangon 30ezer forint kell legyen, amiből 10-15ezer csak az alapanyag. Ha úgy érezzük, egy stockfotónál azért művészibb ihletésű képet adunk a vevőnek, kérjünk többet, akár 50-100ezer forintot is (max nem veszik meg LOL). Ha nem hisszük menjünk be egy auckiós házba, és nézzük meg, hogy a fotóművészek mennyiért adnak 1-1 printet. Nézzük meg, hogy az IKEA-ban a tömeggyártású vászonképek is 17ezertől 45ezerig mennek.

Forrás:http://blog.fotosarok.hu/